Elődöntő – 3. mérkőzés
TLI-Alba Fehérvár - Atomerőmű SE
96-68
(34-13, 22-24, 24-18, 16-13)
(34-13, 56-37, 80-55, 96-68)

Alba: Chery 16/9, Myles 7, Spurlock 8/3, Pearson 16, Lóránt 18/3.
Csere: Csorvási 4, Markovic 9, Tóth 6, Wright 2, Simon 5/3, Filipovics 2, Supola 5/3.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

ASE: Dunn 5/3, Robinson 6/3, Barnies 10/6, Eilingsfeld 23/6, Tóth Á. 5.
Csere: Kovács 2, Watkins 5, Medve 7/3, Fomin -, Will 5/3.
Vezetőedző: Schmidt Béla

Kipontozódott : Csorvási (35.) ill.

Az Alba hozta el a labdát a feldobásnál, majd a vezetést is megszerezték Pearson révén, eddig hajazott a meccs az előzőre. Sajnos a folytatásban is, ugyanis rögtön az első támadásban eladtuk a labdát. A hazaiak szerencsére nem tudták kihasználni, Eilingsfeld Jani pedig egyenlített. Másfél perc elteltével már cseréltünk is, Robinson neve mellett már két fault állt. A dolog nem zavarta meg a csapatot, előbb Dunn, majd Tóth is betalált, és ugyan a túloldalon is potyogtak a kosarak, de legalább ezúttal nem hagytuk elmenni az ellenfelet az elején. Legalábbis egy darabig ezt hittük, aztán megint jött egy két egyénieskedő megoldás és labdaeladás, és máris hattal mentek a fehérváriak. Öt perc elteltével aztán megérkezett az első hazai fault is, Lóránt kapta, ideje volt már. Persze ez rajtunk még nem segített, ahogy az sem, mikor Kovácsot blokkolták, Watkins pedig csak faulttal tudta megállítani az induló fehérvári játékost. Sajnos hiába volt a jó kezdés, hát perc elteltével megint csak az Alba hátát néztük, de azt is csak alig-alig láttuk, annyival vezettek már. Kimondani is rossz, 16-0-ás sorozatot futottak a kék-fehérek, mire beesett az első paksi kosár Medve révén. Schmidt Béla a hetedik percben a második idejét is kikérte, ekkor tizenhét volt közte, nagyjából reménytelennek tűnt a helyzet már ekkor. Főleg, hogy Chery továbbra sem lassított, csak szórta a hármasokat, a hazai közönség pedig már húszazáshoz készülődött. A negyed végére a sérüléséből felépülő Wright kosarával az is meglett, erre nem nagyon lehetett mit mondani. Tíz perc alatt huszonegy pontos mínusz, az NB1 elődöntőjében.

A második negyedet a szokásoknak megfelelően már nem kezdtük annyira rosszul, mint az elsőt, de hát ugye ez már mint halottnak a csók, hiszen arra nem volt elég a javulás, hogy faragjunk is a hátrányból. Az Alba mintha lazított volna a védekezésén, legalábbis nem pörögtek már olyan elánnal, de ez is csak arra volt elég, hogy tartsuk a lépést. Időközben mindkét mester pályára küldte a tartalékjait is, de míg nálunk Fomin és a többiek nem nagyon tudtak hozzátenni a meccshez, addig a kiállítása miatt extrán motivált Markovic sorra kapkodta le és tette vissza a támadópattanókat. A negyed derekán Eilingsfeld hármasa jelentett némi reményt, majd Will is beemelt egy trojkát, mellyel hosszú idő után bejöttünk húszon belülre. Igaz, épphogy csak, de ez is elég volt ahhoz, hogy időt kérjenek a hazaiak, mert a védekezési hiba az tizennyolc pontos előnynél is védekezési hiba. Ezt a különbséget a negyed végéig sikerült megőrizni, főként Eilingsfeld Jánosnak köszönhetően, aki az első félidő egyetlen értékelhető teljesítményét hozta paksi oldalon. Küzdött, hajtott, ment minden labdáért, ennek pedig 14 pont és öt lepattanó lett az eredménye, ami nélkül teljesen kilátástalan lett volna a helyzetünk. Így sem volt rózsás, sőt, de egy halvány reménysugár azért talán még volt.

18 másodperc kellett ahhoz, hogy ismét húsz fölé hízzon a különbség, szerencsére Eilingsfeld azonnal válaszolt, aztán Barnies is beszórt egy hármast és egy duplát, komoly kapaszkodással kezdtük hát a második félidőt. Védekezésben sikerült két alkalommal is jól megoldani a feladatot, és máris csak tizennégy volt közte. Sőt, egy Robinson blokk újabb támadási lehetőséget szült, ám azt már elhibáztuk, a varázs megtört, Chery pedig betört, mégpedig eredményesen. Pedig ez a két perc megmutatta, hogy mennyire végtelenül egyszerű lenne akár ezt a húsz pont körüli differenciát is eltüntetni, akár egy negyednyi jó játékkal. Sajnos abból csak kétpercnyire futotta, utána Chery és Pearson megrázta magát, és az Alba - helyenként iskolajátékot bemutatva - ismét húsz fölé növelte a különbséget, porba taszítva a paksi reményeket. Az egyetlen apró vigaszt az jelentette, hogy legalább a tripláink kezdtek beesni, Barnies és Dunn is dobott egyet. Azért azt hozzá kell tenni, hogy elég apró volt ez a vigasz, és a keserűs szájízen nem sokat segített, melyek a palánk alatt bekapott levente-gólok után öntötték el a szánkat.

A záró sok nyitott kérdés maradt, mindössze annyi volt a tét, hogy "emberi távolságon" belül tudunk-e maradni, vagy kiüt minket a láthatóan nagyon motivált Fehérvár. Hát, ezúttal nem sikerült lefaragni a végére a hátrányt, mert az Alba egy percig sem lassított, és csúnyán kiütött minket. Az állás ezzel 2-1, pénteken pedig a túlélésért lépünk pályára Pakson - írják a kosarasok honlapjukon.