Az elismerésben azok részesülnek, akik kiemelkedő szakmai tevékenységükkel kollégáik előtt is példaként állnak.

Agócs András, az Országos Mentőszolgálat paksi mentőtisztje, Iránytű Díjat érdemelt ki. A rangos elismerést, a Mentők Napján, május 10-én vette át a Parlamentben. Hangsúlyozta, az elismerést a kollégái közül sokan megérdemelnék, és úgy tekint rá, hogy a bajtársai érdeme is. Ugyanakkor leginkább a családjáé, hiszen nem tudná így ellátni a feladatait, ha nem támogatná a párja és kisfia, ami számukra nagyon sok lemondással jár.

A mentő pálya kétségtelenül hivatás a számára, amelybe kis híján beleszületett. Édesapja évtizedekig a paksi mentőállomáson volt gépkocsivezető, ő maga pedig ott nőtt fel. Már gyerekként eldöntötte, hogy mentősként fog dolgozni, de amikor 18 évesen beadta a jelentkezését, fiatalemberként sokat számított neki, hogy 400 forinttal – mai értéken számolva, ez tízezres nagyságrendnek felel meg – több fizetést ajánlottak neki, az egykori SOTE II. sz. Sebészeti Klinikán műtőssegédi pozícióban. A sorkatonai szolgálat után azonban már az Országos Mentőszolgálatnál kezdett, 1989 elején.

Közel három évtizedes szakmai pályafutása számos érdekes és izgalmas esetet hozott, sok szép emléke van, de akadnak rosszak is. Megtanulta, hogy az esetek ellátása közben a feladatra koncentráljon, ne vonja be magát érzelmileg, hanem a lehető legjobban oldja meg mind szakmailag, mind emberileg a helyzetet. Persze utólag előfordul, hogy nyugalmasabb pillanatokban visszaköszönnek a történtek, önkéntelenül is újra gondolja, hogy a lehető legjobban járt-e el. Van, amikor nehezebb elindulni, de minden szolgálat új helyzeteket, eseteket hoz, és aki igazán hivatásának tekinti a szakmát, az nem ég ki – vallja a mentőtiszt. Hozzátette, már most attól tart, hogy mit fog csinálni, ha nyugdíjas lesz.

Ez a hivatás 24 órás szolgálatot jelent. Agócs András autójában is van két sürgősségi táska, így bármikor szolgálatba helyezheti magát. Erre szükség is volt, amikor néhányszor balesetbe botlott. Pár éve pedig, amikor a Balatontól, a Mentőszolgálat nyaralójából már indultak volna hazafelé, egy kétségbe esett fiatal pár szaladt oda hozzá gyermekükkel, hogy legyen szíves hívni a mentőket, mert baj van a babával. Bemutatkozott, megmondta nekik, hogy jó helyen járnak, megvizsgálta a gyermeket, aki valóban kórházba is került.

Az egyik táskának története is van, hiszen azt mentőtiszti pályafutása elején, a Mentőszolgálat akkori megyei vezető főorvosától örökölte meg, aki azt mondta: innentől kezdve Agócs bajtárs a magáé a staféta bot. A mai napig nagy becsben tartja, a mára elhasználódott táskát.