Üdvözlöm a kedves olvasókat, ismét eltelt egy hét, amely alatt sok minden történt velünk. A hétvégén Szombathelyen szerepeltünk a Horváth Zoltán Emléktornán, amelyre a lévai torna közelsége miatt kicsit fáradtan érkeztünk. Az első meccsen meg is látszott ez a fizikai és szellemi fáradtság, elég nehezen tudtunk felpörögni a Falco ellen. Végig hátrányban voltunk a mérkőzés során, és bár szoros volt a találkozó, nem tudtuk átlépni saját árnyékunkat, és átvenni a vezetést. Összességében az eredmény nem volt rossz a hazai pályán játszó Falco ellen, de a játékunkban rengeteg volt a hiba. Ezek jobbára ki nem kényszerített hibák voltak, amellyel az ellenfél nagyon jól tudott élni. Majd jött a második meccs, a PVSK ellen, ahol szintén rosszul kezdtünk, de érdekes módon jobban bírtuk a meccs végét, mint a Pécs. Véleményem szerint ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy már mindenki győzni akart, és megszerezni az első győzelmet, másrészt pedig kijött az alapozásban elvégzett munka. Jól sikerült a fizikai felkészítés, és az, hogy a futós, kellemetlen stílusban játszó Pécs ellen, akik ötös center nélkül játszottak, mi bírtuk jobban a hajrát, az jó előjel lehet a bajnokságra. Az első győzelem egy kicsit mindenki válláról levette a terhet. A harmadik napon aztán jött egy kimondottan erős cseh csapat, akik gyakorlatilag teljesen kész voltak, hiszen lassan kezdődik náluk a bajnokság. Ellenük a támadás nem volt az igazi, ami annak köszönhető, hogy viszonylag kevés figurális játékot játszottunk eddig, és amit tudtunk, azt sem pontosan hajtottuk végre. Benne volt a pakliban, hogy kikapunk, és bár a végén kicsit nagyobb lett a különbség, de az mindenképpen pozitív, hogy a védekezésünk kezd összeállni.

A napokban távozott a csapattól Devonne Giles, aki sajnos nagyon rossz állapotban érkezett meg hozzánk. Látszott rajta, hogy lassan-lassan kezdi összeszedni magát, de nem sikerült bebizonyítania, hogy mit tud. Igazából azt kellett volna látni, hogy milyen, amikor csúcsformában van, azonban arra alapozni, hogy 2-3 hét alatt eléri ezt, nem lehet. Amúgy nagyon jó kezű játékos, aki átlátta azt, hogy miről szól ez a játék. Nagyon látszott rajta, hogy le van lassulva, ami főleg a védekezése rovására ment. Igaz, hogy támadásban jó volt, jól fogta a pozíciót, és remekül használta a testét, valamint a közép távoli tempókat is biztos kézzel értékesítette, de 2-3 ilyen brusztolás után már látszódott rajta, hogy nem bírja, így cserélni kellett. Mi, profi játékosok ebből élünk, így kicsit érthetetlen volt számomra, hogy miért ilyen kondícióban jött. Mindenesetre ő elment, jön a következő légiós, aki remélhetőleg jobb állapotban lesz, és többet tud majd segíteni a csapaton.

Lassan indulunk a Göcsej-kupára, amit ugye Zalaegerszegen rendeznek. Nem lesz új számomra az érzés, hogy ellenfélként kell pályára lépnem az egerszegi csarnokban, hiszen annak idején, amikor az Albacompnál voltam, többször is előfordult. Jó lesz hazatérni, meglátogatni a barátokat, elbeszélgetni a volt csapattárasakkal. Azonban nem ez lesz az elsődleges, hiszen most arra kell koncentrálnunk, hogy a csapat minél jobban összeálljon. Most még új légiós nélkül fogunk szerepelni, így Tóth Ádámnak és Morgen Ferdinándnak kell megoldania az ötös posztot. A héten sokat pontosítottunk a játékunkon, védekezésben és támadásban egyaránt, valamint frissebbek is leszünk, mivel a szombathelyi torna után kaptunk két nap pihenőt. Bízom benne, hogy több meccset fogunk nyerni, és előrébb is végzünk. Lassan itt az ideje a formaidőzítésnek, hiszen nem sokára kezdődik a bajnokság, és az Eurochallenge selejtező. Látnunk kell, hogy hol is tartunk valójában, a szezonkezdetre a játékunkon és a dobásbiztonságunkon is javítanunk kell, de szerintem ezzel nem is lesz gond. Bár a Körmenddel kezdünk, akik bombaerősek lesznek, de ha meg tudjuk mutatni, hogy milyen is igazából a csapatjátékunk, akkor nem lehet gond.

Olvastam, hogy a lévai csapat, amellyel múlt héten játszottunk, elindul a cseh, és a szlovák bajnokságban egyaránt. Minden bizonnyal furcsa lesz nekik az első időszakban, bár azt nem tudom, hogy a játékosaik a tavalyi csapataikban mennyi meccset játszottak. Alapból ezt egy jó ötletnek tartom, mert a meccs a legjobb alkalom a fejlődésre. Sokan azt mondják, hogy edzésen 120 százalékot kell teljesíteni, hogy a meccsen 100 százalékot tudjál nyújtani, de az edzés a meccsen megszerezhető tapasztalatokat nem pótolja. Ott jönnek ki legjobban a hibák, az ellenféltől függően kell gyakorolni a figurákat, és reagálni kell arra, hogy mit lép védekezésben és támadásban. Ahhoz hogy ezt bírják, sok mindennek át kell alakulni a csapat körül, hiszen például előbb kell elkezdeni az alapozást, illetve nincs annyi edzés szezon közben. Rövid távon biztos, hogy meg fognak szenvedni, de hosszú távon előnyükre válik majd.

A minél több meccset a magyar bajnokságban is jó ötletnek tartanám, hiszen például a fiataloknak remek alakalom lenne a fejlődésben. De ehhez a fejekben is sok mindent át kell alakítani. Ugye mi is indulunk például az Eurochallenge-ben, és ha bejutunk a csoportkörbe, akkor kedd-szombat ritmusban kell majd játszanunk, ami eleinte biztos, hogy megterhelő lesz, mert nem ehhez vagyunk hozzászokva. Ahogy a bajnokságban is szokatlan, mikor eljön a rájátszás, és sűrűbbé válnak a meccsek. Viszont az, ha egy csapat szerepel valamelyik európai kupában, vagy elindul egy másik bajnokságban, az többek között a rájátszásban tapasztalható sorozatterhelésre is felkészít. Véleményem szerint a magasabb mérkőzés szám nem válna hátrányára egyik gárdának sem, viszont egy esetleges sérülés nagyon megnehezítené a szegényebb csapatok sorsát, akik a kieső játékos helyett nem tudnának újat igazolni. Nagyon összetett kérdés ez, de főleg a fiataloknak mindenképp előnyére válna, ha minél több meccs lenne a hátuk mögött.

A hétvégén véget ért az EB is, egy nagyon jó döntővel. A spanyol csapat hihetetlen, és közülük is kiemelkedett Navarro, aki teljesen megérdemelten nyerte ez az MVP címet. A franciák is jól játszottak, azonban a spanyol válogatottal most nem lehetett mit kezdeni. Élmény volt nézni a játékukat, összeszedettek és pontosak voltak, és emellett remekül védekeztek, hiszen szinte megkapni is alig tudták a labdát a francia játékosok. De hát pont ezért lettek ők az Európa-bajnokok, hiszen védekezésben és támadásban egyaránt remekeltek. A franciák második helye számomra kicsit meglepő volt, de így hogy szinte mindenki ott volt a csapatban, nagyon erős gárdát alkottak. Az oroszok harmadik helyét elővetítették a csoportmeccseken látottak, így nem volt nagy meglepetés, hogy érmet szereztek. Nagyon jó Európa-bajnokság volt, és nagyon sokat lehet tanulni a meccseken látottakból. Jó párat fel is vettem, hogy később vissza tudjam nézni. Amit Navarro művelt, az pedig egyszerűen hihetetlen volt. Az az önbizalom és dobásbiztonság, ami neki van, az utánozhatatlan. Csak ismételni tudom magam, teljesen megérdemelten nyerte meg a legjobb játékos díját.

Kép: falcokc.nyugat.hu