Darwin pintyei klasszikus példái az evolúciós adaptációnak, mivel csőrük eltérő formában jelent meg, valamint arányuk és alakjuk is igen eltérő volt, ami az ökológia változatosságára utal - írja a eurekalert.org. Míg a ma élő madarak a csőrüket használják étkezésre, addig ezen őseiknek foguk volt. Most egy új fosszília felfedezése is mutatja, hogy néhány madár speciális étrendhez alakított fogazattal rendelkezett.

A tanulmány keretében a Sulcavis geeorum nevű madárfaj fogsorát tanulmányozták, ami azt sugallja, hogy ezeknek az állatoknak a fogsora a kemény külső vázzal rendelkező zsákmányállatok elfogyasztására fejlődött ki. A kutatók szerint az új faj fogazatának megismerése jelentősen bővíti ismeretüket az ősmadarak fogazatát illetően, s amelyek az eddig ismeretlen ökológiai változatosságra hívják fel a figyelmet.

A most felfedezett fosszília, a Sulvacius geeorum a Enantiornithes nevű csoporthoz tartozott, s a korai krétai korszakban élt. Ez a csoport volt a mezozoikum korszakban a legnagyobb számban előforduló madárfaj. A Sulvacius pedig az első olyan felfedezett madárfaj, amelynek díszes fogazata volt.

Ez azért lehet, mert azoknak a dinoszauruszok, amelyekből a madarak kifejlődtek, jórészt ragadozó, különösen húsevésre specializálódott fogazatuk volt. Ez a madárcsoport a madarak között egyedülállónak számít abban tekintetben, hogy fogazatuk minimális mértékben kopott meg, és emellett a fogazati minták sokféleségét mutatják. E madaraknak szilárd fogazatuk volt, amelynek segítségével elbírtak a keményebb táplálékkal is.

A felfedezés újdonságát mutatja, hogy korábban egyetlen madárfajnál sem figyeltek meg megmaradt bordákat, barázdákat és recézett széleket, nem beszélve a fogdíszítésekről. „Mialatt más madarak a fejlődés során elveszítették fogaikat, ezeknek a madaraknak meghatározott étkezésre specializálódott a fogazatuk. Azt még nem tudjuk, hogy ez a faj a számára oly sikeres krétai korszak után miért halt ki” – mondta Jingmai O’Connor a vizsgálat vezetője.