Pedig a paksi focisták akár hat-nyolc gólt is lőhettek volna ellenfeleiknek, csakhogy a helyzetek egytől egyig kimaradtak. A legnagyobb számban Pápán volt szembetűnő a támadó felfogású játékosaink dekoncentráltsága. Hibát hibára halmoztak, s mindez oda vezetett, hogy a csapat kikapott.
Éppen úgy, mint a Debrecen elleni Liga Kupa-párharc első felvonásán. A sorsolás szeszélye folytán a tavalyi és a 2010-es győztes már a negyeddöntőben összeakadt, de a paksi legények még csak véletlenül sem emiatt estek ki. A Loki ebben a sorozatban nem a legjobbjaival áll ki, a paksi zöld−fehérek ellen sem tettek másként. Eközben a Duna-partiak a lehető legerősebb összeállításukban – kaptak ki a Fehérvári úton. Ezen a meccsen az első játékrészben Magasföldi fejjel, Vayer pedig lábbal találhatott volna be. Nem tették. Nem úgy az ellenfél, mely a játék addigi képe alapján némiképpen váratlanul szerzett vezetést Spitzmüller révén. A szakadó hóesésben egyre irreálisabbá váló pályán pedig már esély sem nagyon maradt az egyenlítésre. Ekkor sajnálhatták igazán a játékosok a korábban kihagyott le-hetőségeket.
A visszavágó külön kategória. A 30 tétmeccset veretlenül letudó hajdúságiak otthonában kellett volna kivívni a továbbjutást. Az már a 12. percben eldőlt, hogy 1-0-ra nem nyerhet a vendég Paks, hiszen Meye szemre is tetszetős akció végén beköszönt hat méterről. A válasz újabb tucat minutum elteltével érkezett – a debreceni Ludánszki jóvoltából. Történt, hogy Sipeki hosszú előreívelésre szánta el magát a felező és az oldalvonal találkozásánál. A laszti csak szállt, szállt, a hazai bekk pedig fel akart szabadítani egy hazafejelés formájában. Verpecz azonban kimozdult, néhány méterre volt csak a játékszerhez érő sporttársától. A labda pedig elindult a kapu felé, elpattogott a kapus mellett, és pillanatokkal később már 1-1 volt az állás. Fellelkesültek a vendégek – Sipeki tiszta helyzetből próbálkozhatott húszról, de nem talált kaput. Mint ahogyan mások sem, pedig helyzet volt éppen elég itt is, ott is.
Ami azonban szemet szúrt: a paksi focisták nem támadták le még a szünet után sem a hazaiakat, akik az első húsz percben a Paks térfelén labdázva múlatták az időt. Mire vártak a zöldek, nem tudni, az állás ugyanis a Debrecennek kedvezett. Ha labdát is szereztek, egyből előrevágták, ebből számtalan labda-eladásuk lett, s újra jött a fehérek gurigázása… Bosszantóan játszott a Paks, a legnagyobb bosszúság azonban még nem jött el, arra a 92. percig kellett várni. Akkor szép és végre pontos, türelmes játékkal értek fel a kapuig, sakk-matt helyzetet alakítottak ki, ment a passz Magasföldihez, aki lendítette a jobbost, és…
…és a bőr jóval a keresztvas felett szállt el, s vele együtt a Paks továbbjutási esélye. A tavasszal lejátszott meccseken tehát továbbra sem akadt egyetlen paksi gólszerző.
Csak helyzet, csak helyzet, nagyobbnál nagyobb hibák elöl. Szombaton pedig jön az Újpest elleni hazai összecsapás. Addig valakinek meg kellene találnia a góllövő cipőjét, mert ha nem, egyre görcsösebb lesz a gárda, s nemhogy előre nem lép, de veszélybe kerülhet a legjobb nyolcban maradása is.