Bár nem indult könnyen az élete - hiszen amint a vizsgálatok kiderítették, mérgezésben elvesztette apját -, mégis felcseperedett.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei hatékony civil segítséggel, a Paksi Atomerőmű Horgászegyesülettel karöltve átsegítették a tojót a nehéz időszakon. Sokáig aggódhattak a családért a nézők és szakemberek, a kicsi mégis felnőtt.

A fióka táplálása kemény munka, és mivel jórészt a hím hordta a halból, vízimadarakból álló élelmet a fiókának, a tojónak időre volt szüksége, mire átvette a családfenntartói szerepet.

A rétisas fiókák nagyjából 10 hetes korukban hagyják el a fészket, így Egyetlenke (ahogyan a kommentelők nevezik) is napokon belül elrepülhet, és üresen marad a fészek egy ideig. A kirepült fiókák, amint az a sasoknál szokás, hónapokig a szülőkkel maradnak a fészek közelében. Ez idő alatt válnak a levegő urává, és megtanulják a vadászat, halfogás csínját-bínját.

Ősszel aztán - amikor az idős madarak elkezdik a fészket tatarozni, a revírt védeni - odébbállnak, és bekóborolják az egész Kárpát-medencét. Öt éves korukig, az ivarérettség eléréséig csavargó életet élnek.

A mérgezés óta még gyakoribb terepi ellenőrzések, bejárások során a nemzeti park igazgatóság munkatársai egy új, idegen ivarérett hím sas jelenlétét igazolták a fészek környékén, így könnyen lehet, hogy ősszel párba áll a már jól ismert tojóval, és nem marad üresen a fészek a következő költési időszakban sem. Igaz, ez a hím többször is meglátogatta a fészket, és jó párszor ellopta az élelmet a fiókától, mégis remélhetőleg jó apává válik, és hasonló vehemenciával gondoskodik a következő generáció védelméről, etetéséről is.